MELLŐZNEK A SAJTÓBÓL ÉS A MÉDIÁBÓL !

POLITIKAILAG ELHALLGATTATOTT KÖLTŐK A XXI. SZÁZADBAN

Interjú Nagy Tihamér
költővel 

Nagy Tihamér jelenlegi otthona az utca

Hogyan él manapság egy költő?

N.T.:  Utcán. Utcán.

"Ágyban , párnák" közt már meghalni se…

A rendőrség baszogat.

A közmunkán megaláztak.

Van egy kedves hölgy a környéken.

Hozzá járok fel néha megborotválkozni.

Régen költő voltam.

Most csöves vagyok

és köpök a rendszerre.

Mi az oka annak, hogy ide jutott?

N.T.: Műveimben sokat bírálom a kormányt,

ezért nem jelentettek meg sehol.

Gondoskodtak róla, hogy senki ne tudjon rólam.

Kussoltatnak.

Mellőznek a sajtóból és a médiából.

A könyvemet sem adják ki.

A kiadónál azt mondták:

Még nekem kéne fizetni érte…

Meglehet: Politikai okból...

Hogy jut el manapság az olvasóhoz ?

N.T.:Szamizdat árulom a verseim.

Ötszáz forintért.

Az aluljáróban.

Kelendők a versek ?

N.T.: Amíg az emberek kíváncsiak, addig igen.

S mi van, ha már nem?

N.T.:Akkor az Árpád-hídról a Dunába vetem magam…

Egy költőnek szüksége van honoráriumra,

ahhoz , hogy a szólás és sajtószabadságnak megfelelően

tudjon publikálni és

szüksége van arra, hogy kiadják a verseit.

De manapság itt politikai okból elhallgattatják a költőket.

Jövőbe vetett hit?

N.T.:Remélem, hogy oly korszak jön el,

amelyben azoknak is kiadják a verseskötetét,

akik nem kormánypárti érdekeket képviselnek.

De sajnos a múlban sem ezt tapasztaltam.

Melyik volt az első vers, amit lejegyzetelt?

N.T.:Itt rejtegetem valahol a bunkeremben egy kockás füzetben.

Nagyon régi.

Már szinte teljesen belepte a kosz.

Elolvashatom?

N.T.: Persze. Ezt annak idején nagyon sokat mondtam

József Attila sorai és ez mind a mai napig aktuális.

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.”

   Látom, hogy könny szökött a szemébe…Miért?

N.T.:  Régi emlékeket juttat eszembe.

Ki az, akire gondolt, amikor ezt leírta?
N.T.:   Édesapámra, édesanyámra, Istenemre és a hazámra.

Saját verseivel hol találkozhatunk ?
N.T.: Többnyire a Nyugati téri aluljáróban, vagy a Blahán.

Kettő vagy ötszáz forintért adok egyet -

de azt örökbe !