HAGYOMÁNYŐRZÉS A VÖRÖSCSILLAGOS IDŐKBEN

Hogy hogyan is óvták - védték a hazafias érzelmeket és kultúrát az "átkosban" ?

                    Hol így - hol úgy:

              Mivel én 1980-ban születtem, csak a saját élményeimre tudok hagyatkozni.

Hát akkor íme egy pár:
Előljáróban leszögezem : Természetesen  a helyzet nem volt jó.

 De minket nem bántottak. Volt munka. Anyámnak is. Apámnak is.
Volt: Nyaralás: Évente - Úttörőtábor: A bátyáméknak.
Kisdobos akadályverseny: Nekem.

A Bors őrs tagja voltam. Ám én mindenkinek azt hazudtam: Mókus.
Mivel a Mókus aranyos. A Bors pedig nem erős. Csak csípős. Mint aki mérges. Mérges : Mert kicsi...

  MOSAKODJUNK SZAPPANNAL !

  LEGYÜNK RENDEZETTEK, ÁPOLTAK, FÉSÜLTEK !

  ADJUK ÁT A HELYET A BUSZON AZ IDŐSEKNEK !

  TISZTELJÜK SZÜLEINKET !

Ez csak néhány jó ismeret, amit kisdobos koromban magamba szívtam.

 S lám: Teljesíthető volt mind:

          Víz, szappan volt. Illatos. Modern.

          Gyermekkoromban rendszeresen járattak borbélyhoz. Persze, ha túl nagyvonalú voltam
és egy ötöst adtam borravalónak, apám kikelt magából, s megkérdezte:
"Mi vagy, te fiam, Csekonics báró?".

          A buszon átadtam a helyem. Sokszor még szatyrot is segítettem cipelni az idős néniknek.
Amikor pénzt akartak adni, nem fogadtam el.

          Tiszteltem szüleimet. Főleg miután apám nadrágszíjjal nekem esett.
Mert anyu kapott valakitől kóstolóba kaviárt és velem hozatta el - én pedig kikotyogtam a házban, hogy a kosaramban kaviár van.
 Mire a megdöbbent szomszéd asszony azt kiabálta : " A szegényeknek nem telik ilyesmire...Mi soha nem ettünk még..." - és rám vágta a liftajtót.
Másnap az egész ház azt beszélte, hogy kulákok vagyunk... El kellett mondanom mindenkinek,
aki kérdezte, hogy "az a fekete - az cipőbox volt...".

                      Hagymaszagú, ablaktalan folyósó. Szűk terek. Nincs: Ablak.

          Diavetítő. Három kismalac. Lepedőre vetítve. Apa részeg - hazajön. Lepedő letépve.
Haver hazazavarva.

           Így éltük mindennapjaink. De elmehettünk nyaralni - ha minden jól ment - és apám hangsúlyozta is : " HA minden jól megy... akkor megyünk ..." .
Jól ment. Mentünk.
Szoc. üdülőbe. Emeletesbe. Sőt ! Tízemeletesbe !

           25 Forintért vettünk pedálozó kutyát, ami nagyon tetszett. Bár árultak ott egy kis medált: A nyaraló üzletecskéjében. Apám nem restelte megkérdezni, hogy " Mi kerül ezen a kis szaron 50 Forintba ?"
 Úgyhogy ilyenem nem lett. De megtudtam, hogy azért drága, mert nevek vannak belegravírozva,

                   Ezekben a szűkreszabott időkben óvták - védték a Magyarságtudatot

•    Március 15 - én mindig: Magyar zászlókkal mentünk a Petőfi szoborhoz.Óvódával, később iskolával.
•    Magyar Népmeséket néztünk a tévében.
  
• Volt a suliban népitánc. A KI MIT TUDON népi együttesek. Pántlikával. Üvegestánccal. Botolóval. Pontozóval.

•    A népszerű Hobo József Attilát szavalt.

•     Irodalomkönyvünk telis-tele volt hazafias, Magyar versekkel. Petőfi Sándor volt a kedvenc.

•    Sőt: Ebben a könyvben láttam először: Parasztnénit. Búboskemencét. Rokkát.

•      Történelemkönyvünkből megtanultuk, hogy lóra termett, lovas nemzet vagyunk.

  Viszont - Uránvárosi gyerek létemre - lovat csak ritkán láttam a 6-os úton,
az pedig általában szürke volt és szekéren húzta a gazdáját.

•     Rockenbauer Pál műsorát néztük a tévében, amely a vidék népével ismertetett meg.

    Batikoló nénik.

 Csipkeverés.

 Népviseletek. 

És persze: A templom.

             A szépen meszelt templom minden kis faluban.  Előtte kereszttel.
Mellette kishűvös borozóval, ahol fröccs - s két Forintos fagyi volt.

         S bár mindez benne volt a tévében - és senki nem gondolt klerikális reakcióra.

•    Örülök annak is, hogy a húsvéti locsolás hagyománya sem úgy jutott el hozzám,

mint pénzt lejmoló fiatal hordák ürügye - hanem

             szép népviseletekbe öltözött gyerekeket láthattam az újságban, akik igencsak kiöntik
az ürgét - illetve leányt

                                -  jó veder vízzel, a gémeskút tövében.

•    Egy matyó öltözetbe bújtatott kislány pedig - az Ifjúsági Magazin címlapján - teljesen

elrabolta a szívemet.  


            Aztán kedvet kaptunk - Mi, Mindnyájan - hogy személyesen is megnézzünk: Ezt-azt.
                                 Ami Magyar.

   Például a Sümegi várat. Mohácsot. Szigetvárt. Na meg persze: A Nagy Tavat: A Magyar tengert. A MI - MAGYAR  -TENGERÜNK. 

• 
  

           Volt tehát hagyományőrzés... és Balaton... Szabad Balaton... és még a papucsos svábok is elvitték a TSIKOS meg a GULÁCS hírét messzire

  azokban az "átkos" trabantfüstös időkben.

DE A HELYZET
                     TERMÉSZETESEN: NEM VOLT JÓ.

                                                                                    /Katona Béla György /kbgyblog/

BELFÖLD : Kutya mentette meg a nyolc hónapos kisbabát az állatkertből szökött viperától - "A LÉLEKJELENLÉTEN MÚLOTT."

Egy nyolc hónapos kisfiú,
Máté.
Egy állatkertből szökött
kobra
és egy kutya - egy mentőkutya,
aki életet ment.





...És mi van, ha mindezek találkoznak ?

        Egy életre szóló kaland és egy nagy szerelem...


        Ő, Bence. Emlékeznek? Bence. Arany Toldi művében így hívják a szolgát. Hát ő szolgált !

Csak egy kutya.
De életet mentett.
Ember életet.
Egy kisgyermek életét.




                                                      Ez pedig itt egy kígyó...

A legalattomosabb...
és - talán -
a legveszélyesebb állat a földön...

        Egy kígyó.
Aki megszökött.
Az állatkertből...
Aztán támadt.
Egy csecsemőre.
Egy nyolc hónapos -
ártatlan babára.


         Szerencsére, már jó helyen van.
Hogy mindez minek köszönhető?
Íme:

Bencét kiskora óta mentőkutyának nevéltek.
Meg is lett az eredménye.
Ma napi nyolc órában teljesít szolgálatot.
Jó mentő- és jó rendőr is egyben.
Aki - ha kell - a napi rutinon kívül
bármikor szolgálatba helyezi magát.

            Szerda.
            Délután három óra.

             A kis Mátét babakocsiban sétáltatták szülei parkban.
             Aztán a baba elaludt.
             Édesanyja és apja a szökőkút előtti padra ült,
gyermeküket pedig közelebb tolták a szökőkúthoz,
hogy kicsit hűsítse a kánikulában.

              Ekkor történt a baj.  Bár gyermekük a padról szülei szemmel tartották egy különleges állat - nevezetesen egy csuklyás vipera kúszott fel a babakocsira egészen Máté lábához.
               A kígyó zajára, puffogására felriadt csecsemőhöz oda is sietett édesanyja, majd látván, hogy Máté karjával maga előtt kapálódzva próbálja magát menteni a viperától,
azonnal hátrahőkölt.
       
                 Férjéhez sietett. Azonban a mérges marású kigyóhoz egyikőjük se mert nyúlni.
       
                  Féltek, hogy ha megpróbálnák megfogni, megmarná valamelyikőjüket.
                  Ezért Máté édesapja úgy döntött: Mobiltelefonján hívja a 112-t és ott vadbefogókat kér.

                   Szerencsére arra járt egy szabadnapos különleges mentő, kutyájával.
                   Rutin kiképzésről tartottak hazafelé, amint a fekete labrador fülelni kezdett.
                   A kölyök  korától a mentőknél nevelkedett kutya
azonnal észlelte a veszélyt.
                   A szökőkúthoz rohant és egyetlen ugrással nyakon ragadta a babakocsiban fenyegető viperát.

Így néz ki egy rutin "edzés" Bencééknél.
A kígyó nyakát is hasonlóképpen kapta el
a fekete kutyus,
Nem csak labradorok, hanem németjuhászok
és kistestű jelzőkutyák is tagjai a csapatnak.

   





  




                  Bence a kígyót szájában a közeli patakhoz vonszolta, ahol a kiérkezett vadbefogók már könnyedén el tudták kapni.
         
                  Azonban történt egy baleset:
                  Amint a kutya letette a kígyót a befogók hálója elé, az tűhegyes fogaival odakapott az orrához.
                  A fekete labit azonnal álltakórházba kellett szállítani, ahol ellenszérumot kapott.

                  A kígyót elfogták.


                  Bence, az életmentő labrador jól van. Még lábadozik.

                  Máté szülei a mai napig sem győznek hálálkodni a kutyás mentőknek - és elsősorban: Bencének, aki azóta a kisbaba nagy szerelme lett - és többször meg is ölelhette őt.

                  Mivel a megkönnyebbült szülők tudták, hogy Bence nagyon szereti a cukorkát egy hatalmas - cukorral és minden finomsággal megtöltött - értékes kínaivázát vittek neki az állatkórházba, amiből sokat kéregetett gyógyulásáig.
          
                   Máté - a kisbaba - édesanyja, a mai napig könnybelábadt szemmel mesél a történtekről:

                  "Soha nem felejtem el, hogy egy kutya mentette meg a gyermekem." - mondja.

                  A mentőszolgálat tagjai egyöntetűen úgy döntöttek, hogy a labi -aki nagyon gyermekbarát nyugdíjazása után - Máté családjához kerül majd.
                  Ám addig még nagyon sok dolga van.

Hiszen sérülései ellenére is: Jól van.

Ezt a cukorkákkal teli vázát kapta
hálából a kutyus, amiért életet mentett.
( ... Azért jutott a mentőszolgálat tagjainak is finomság
bőven...)

/kbgyblog/

   

MI ÚJSÁG MA NEMZETTUDATUNKKAL ? Az amerikai fiatalok kétszer annyit neteznek, mint mi :Magyarok - Mi a sláger náluk és mi itt?

           Felmérések szerint az amerikai fiatalok közel kétszer annyit töltenek telefonjaik- laptopjaik -
nyomkodásával, mint a Magyar fiatalok.
       Megdöbbentő tény, hogy amíg Amerikában a celebek, bulvár , zene és divat vezeti a toplistát,
addig nálunk a nemzettudat,eredet, kultúra, állatvédelem és politika.

       Az Amerikai államoknak egy közös identitása van - ezért is nem nevezhetjük országnak őket.
Így mondjuk : Amcsi: cadilac , hamburger, marhabőr kalap, boxeralsó, kétcsövő puska, popcorn, nameg
pankráció: Minden mennyiségben.

      A harmadik világ lakói a legkevesebbet az elődeikkel foglalkoznak. Múltjuk leginkább szellemekre korlátozódik. Halloween napján ezt elevenítik föl.

      Amíg mi, Magyarok tiszteljük őseink mondáit, megemlékezünk múltunk jeles eseményeiről,
meséket, nótákat őrzünk és adunk tovább.

     Amerikában a hősök többnyire pankrátorok , katonák (GI JOE), a "nagyok" győzelme legőképp fizikális - 
a másik testi erővel - fegyverrel - való meggyengítése, leküzdése -

     míg nálunk népmeséink alakjai, akik helyettünk tudtak győzni a gonosz felett.
Például Ludas Matyi, aki elverte Döbrögit és a vitéz, aki levágta a sárkány hét fejét
megtestesítik vágyaink és bizonyságot adnak, hogy a kisembernek is lehet ereje
felülkerekedni a sorsán, elnyomóin.

          Napjainkban már nem lehet éles horizontot húzni abban, hogy miben különbözünk,
hiszen a technikai fejlődés ugyanott tart náluk, mint ebben a csöpp fészekben, a Kárpátok ölén :
     
    Ugyanolyan cuccokban járunk  ugyanazokat a zenéket hallgatjuk  hasonló sorozatokat, vetélkedőket nézzük s izgulunk végig,
ugyanolyan mémeken nevetgélünk
 és ugyanúgy szelfizünk
 mint USA-beli társaink...

   ...ÉS valószínüleg ugyanolyan indulatokkal reagálunk a világ történéseire, híreire.


     Valami azonban mégis más.Itt: Nálunk:


          Mi gyakrabban emlegetjük  szívünket, ha a dicső múlt felé fordulunk -
nótáink, fentmaradt irodalmi emlékeink által.  


     ... ÉS igen: Fellökjük egymást a metrón mobilozás közben, be van dugva a fülünk urban- fülhallgatóval ...
 
          Azonban - figyeljétek meg! - ha kivesszük a fülünkből a dübörgő zenét - talán - meghalljuk azt a bizonyos szívet:
A Magyar szívet, ami bennünk dobog -

  és eszünkbe jut ükanyánk, aki még kenyeret sütött : Megkeresztelendő kenyeret.

          Hogyha ez már nincs így - akkor sajnos - nem vagyunk mások ,  pusztán csak : Kontinensiek.

//Katona Béla György /kbgyblog//