amiből remegő kézzel leemeltem egy papírdobozzal. -
mesélte reszkető hangon riportalanyom.
Az eladó hívta fel rá a figyelmemet,
hogy ez bizony kétféle,
vigyázzak.
Egymás mellé tettem a két kék dobozt,
nézegettem.
Semmi különbséget nem láttam.
A kedves eladó erre - mint zeusi szikrát - mondta ki
az igazságot:
- Néni ! Ez a doboz - mutatott a jobb kezére -
Szlovák tej
235 Forintos.
Ez a doboz - mutatott a bal kezére - Magyar tej -
239 Forintos.
Mire enyhe félmosollyal közöltem vele,
hogy az olcsóbbat kérem !
Gondoltam, hogy a kétféle termék okot ad a megtévesztésre.
Amikor a pénztárhoz értem hosszú sor állt.
A vásárlók arról beszélgettek, hogy kétféle tej van
és az egyik olcsóbb.
Én pedig felpakoltam a futószalagra kis kosaram tartalmát.
- 239 Forint lesz ! - mondta mosolyogva a pénztáros -
Azaz 240, mert ugye - magyarázta ujját a magasba emelve -
egyforintos már nincs.
- De nekem azt mondták, hogy a szlovák tej olcsóbb , 235 Forint.- szabadkoztam, de a pénztáros tovább erősködött:
- Ön a Magyar tejet választotta, ami 239 - es !
Kellemetlenségem adódott. Sajnáltam, hogy nem olvastam el az apró betűt.
A sor türelmetlenül állt és én nagyon szégyeltem magam.
A pénztáros kis szürke telefonján tárcsázta a főnököt:
- Helló főnök! A hölgy Magyar tejet vett Szlovák helyett. Kicserélheti? - szavalta csilingelő hangon a telefonba. Majd hozzám fordult.
Kiemelt a kasszából egy fényes ötforintost és a markomba nyomta.
Megjegyeztem az eseményt.
Örülök, hogy létezik még emberség - ebben a mai rohanó világban is.
/KBGYblog/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése