2016. október 21., péntek

MEGHATÓ TÖRTÉNET: MIGRÁNS VETTE MEG A SZALÁMIT A MAGYAR NYUGDÍJASNAK




Megrázó történetnek voltam a minap szem- és fültanúja.

  Egy idős nénike állt, kis kopott szatyrával a multi csemegepultjánál.

 Elpanaszolta az eladónak, hogy neki bizony drága a szalámi, az ő kis nyugdíjából ezt nem engedheti meg magának.
  Nem akart túl sokat. Csak párizsit.

Bele se mert gondolni, hogy életében egyszer tarját vegyen.

De neki nem tellett még párizsira sem.

A szeletelőgép mellett látott egy pár parizelvéget.

- A végét nem viszi el senki. - mondta az eladó a reszketeg néninek.

- Én szívesen elvinném, - mondta a néni könnybelábadt szemmel -
Csak meg tudná nekem számolni olcsóbban  ?

- Néni, én megszámolom ingyen is... - válaszolt kissé élcesen az eladó - De sajnos a pénztárnál ki kell fizetni... Tudja , hogy van. Kamerák vannak, ellenőriznek minket.

 Ekkor lépett oda a szerencsétlen eritreai menekült:

- Kezét csókolom! - mondta - Én is nagyon szegény vagyok. Szíriából szöktünk a családommal és sehol nem akarnak minket befogadni, pedig lebombázták az otthonunk.

Sajnos Itt is csak gyűlöletet keltenek ellenünk és rengeteg társunk meghalt a hosszú út alatt.

  De tudom, hogy a magyar nyugdíjasoknak nagyon sok a gondjuk.
Engedje meg, hogy megvegyem Önnek a szalámit.

A szír férfi egész a pénztárig kísérte a botra nehézkedő asszonyt és ott fizetés után átnyújtotta a zacskó szalámit a néninek,
aki könnyes szemmel nyugtázta, hogy ma vacsorázhat.


JÓ ÉRZÉSSEL HAGYTAM EL A MULTI ÜZLETÉT
ÉS KINT SZOMORÚAN NÉZTEM A HATALMAS PLAKÁTOKRA.


VAJON Ő IS OLVASTA ŐKET ?





                                                                             /katonabélagyörgy/

2016. július 25., hétfő

MEGDÖBBENTŐ TÉNYEK: ÉHEZŐ KÖZMUNKÁSOK

Bevitték.
A kórházba.
Nyelt.
Rozsdás vasszöget.
Megoperálják ?
Megoperálják.

Azt mondta: Éhes.

A kórházban van...
Reggeli.
Ebéd.
Vacsora.

Neki nincs.
Ő
Közmunkás.

- Mit eszik? -
kérdezem.
Amit el tud fogni.
Mondta.

- Szöcskét?
- Szöcskét.

- Nem fél? -
kérdeztem.
- A haláltól?-
kérdezte.

- A haláltól. -
mondtam.

Azt mondta:
Nem fél.


Tejbeáztatott kenyeret
kapott.
Reggelire.
Boldog volt.

Még él.



MA.
MAGYARORSZÁGON.
VALAHOL.
- EURÓPÁBAN?

- EURÓPÁBAN.

2016. július 4., hétfő

KÖZELKÉP : MEGDÖBBENTŐ TÉNYEK

Kukából kitúrt kenyér,
marginalizált sorsok.
Tusakodni egy fél zacskó tejért,
újrasodorni kidekkelt Szofi Goldot.




Elkapni tücsköt, gilisztát.
Zacskóból csípkedni a morzsát.
Ez Magyarország.
Ez Magyarország.

Kimész az utcára,
ott állnak három millióan.
Egyiknek sincs munkája.
Jól van ez így? Jól van?
Jól van?

Beletörődsz, idekerül -
az ember, hogyha nem fizet.
Elfogy a bor... sokba kerül..
igyál hozzá szikvizet !

Ez van, ez lesz, míg felettünk
kövér tücsök hegedül.
Rúgjunk be, vagy gyógyszerezzünk,
ki ahogyan menekül...

Sáros kisgyerek mocskos ruhában
elkéri a százasod.
Fekete holló károg nyomában.
Halálmadár. Rá hagyod...


Tüntet pedagógus, tanár, nővér, taxis...
Bezzeg , aki fejünkre ült már majdnem Turn und Taxis...


Kecskére hagyott káposztából, 
már kirágták a torzsát...

Ha haver vagy, kitűnsz bárhol...
Mert Ez Magyarország !



             /Katona Béla György/