PÉNZEVŐ VERSENYEN FULLADT MEG A HARMINCHÉT ÉVES FÉRFI KUTYÁJA - A GAZDI CSALÁDJÁN SZERETETT VOLNA SEGÍTENI

         15 ezer yen. Átszámítva kb. 37 000 Forint.
Ez az az összeg, amelyért sokan - Ma -  kockáztatják a kedvencük életét.


 
a lecsúszott szegények számára, hogy így segítsék őket.

         Tátongó dögkutak. Nyomor. Omladzó házfalak. Máladó vakolat. Bedeszkázatlan kerítések...
 Ez és még számos szégyenfolt jellemzi Kína  szegénynegyedeit.

            Az  embereknek gyakran nincs mit enni. Nincs gyógyszer. Nincs ivóvíz.
Viszont vannak:  Penészes falak. Prostitúció. Gyermekbántalmazás. Állatviadalok.
   És vannak pénzért ökölvívónak - vagy szexrabszolgának - használt hajléktalanok.

      És igen. horribile dictu : Bankónyelő verseny kutyák számára.

         Sokaknak talán hihetetlenül hangzik, hogy néhány tehetősebb polgár a szegénynegyedbe jár szórakozni... És talán még hihetetlenebb, hogy sokan - a sérülések és fertőzések tömkelege ellenére -
részt vesznek ezeken a bűnös - leginkább szűk kis sikátorokban tartott rendezvényen.
  Úgy, mint néző... S ami a legmegdöbbentőbb: Úgy, mint kutyagazda.


          Talán kevésbbé meglepő ez egy olyan városkában, ahol néhány jen-ért puszta ököllel verik véresre egymást az utcai bunyósok és szinte minden tizennegyedik évét betöltött lány számíthat rá, hogy az ott portyázó bandák erőszakának esnek áldozatul.

        Ahol mindennapos esemény, hogy - írd és mondd - tekegolyóval- legurítanak egy élő, összekötött szárnyú baromfit. Véres kutyaviadalokat rendeznek. És a külvárosi szeméttelepeken amerre a szem ellát: aludboz gyűjtő gyerekek, akik félnek. Félnek, ha este besötétedik.
És félnek szüleik haragjától, ha nem tudtak eleget koldulni.

   Mikor besötétedik a városkában különös esemény veszi kezdetét.

A helyi bűnszervezet tagjai öt asztalra pakolnak ki különböző méretű pénzérméket és bankjegyeket.

      A versenyre vállalkozóknak  először tíz darab kisebb-nagyobb pénzérmét kell kutyájukkal lenyeletni,
azután öt kisebb címletű bankót, majd az állatok csak legvégül nyelhetik le az öt legnagyobb címletű bankót.

          A pénzérmék semmiféle burkolatot nem kapnak, azonban a bankókat külön nylon-tasakokba csomagolják, amelyek viszont nincsenek összetűrve.

         Ha valaki a szabályok alapján végigcsináltatja kutyájával a versenyt, temérdek pénzzel távozhat,
amit a jószág beleiből kihajtat.

        A helyi hatóságok mindezidáig tehetetlenül nézik az ilyen és ehhez hasonló eseményeket.
Nemigen tudnak mit tenni a helyi bűnszervezettel.

          Egy állatmentő elmondása szerint számos esetben találnak kutyák beleiben elakadt bankókat. Ekkor már tudják, hogy mi által kerültek oda. Segítenek. Nap, mint nap.
  Ám ők is tehetetlenek a szegénység vámszedőivel szemben.

   A családján akart segíteni az a férfi, aki németjuhász kutyájával részt vett egy ilyen pénzevő versenyen.
Gyermekeinek akart : élelmet, ruhát, játékokat szerezni.
     Már csak ez lebegett a szeme előtt...

            A tíz kisebb- nagyobb érmét sikerült felszippantatnia jószágával.
Ujjaival, kézfejével segített. Ez megengedett. A körben állók hangosan bíztatták.

     Aztán egy nagy sóhajtás. A kutyus elterült a földön. És ami ezután jött: Kétségbeesés. Rohangáló emberek.
Sikoltozó gyerekek.
   Nehéz, gyötrelmes másodpercek következtek.És arra járt egy pap is. Egy tábori lelkész.
Igen. Egy magyar katolikus pap - aki Kína szegénynegyedébe költözött, hogy ott embereken segítsen.
   Csupán egy imát volt ideje elmondani...

   De a szeretett jószág - aki a szegény családért versenyzett -
                              már nem kelt föl többet.


                                                                                                         /kbgyblog/

SOHA NEM LÁTOTT RIPORT A BÜDÖSKÚTI ERDÉSSZEL (vágatlan videó)

     Büdöskút: A hely, ahol évek óta nem él ember. Nem véletlenül.
Nemrégiben itt fatolvajlások zajlottak.
Térdig érő sár. Leborult fészkek. Egy forrás, amiből nem folyik a víz. Hatalmasra növő gaz. És ami  ennél is megdöbbentőbb:
Többméteres kidőlt fák mindenütt.
Amerre a szem ellát: Tarvágások nyomai.

  De mi nem adtuk fel: A több, mint 0,3 km szakaszon. Rockenbauer Pál nyomában.
Keresztülbucskáztunk a kidőlt farönkökön. Átgázoltunk a hatalmas sáron...
  És komolyan: Érdemes volt.

   Ami ott fogadott minket: Az igazság. Az igazság, hogy egy túra alkalmával - mire kell - mire kéne - illetve mire NEM figyelünk egy túrázás során.

    Eleinte nem tudtuk, mit takarnak a furcsa jelek a fákon...

De megtudtuk...

   Keressük az okát, miért büdös a Büdöskút. Szagos -e egyáltalán...
Miközben kalandokba keveredünk, de teljesen véletlenül találkozunk egy erdésszel, aki felvilágosított... 

   A soha nem látott felvétel 2010-es - Kiss László György /túraprofesszor/- Laci barátom emlékére szerepel most. Csak itt:





   

ŐRÜLT FÉRFI SOKKOLT A PÉCSI IRODALMI TALÁLKOZÓN (MEGRÁZÓ FELVÉTELEK)

   Egy darabig zökkenőmentesen zajlott - majd botrányba torkollt - egy pécsi irodalmi találkozó.

  A tagok verseiket olvasták fel. Egymás után.
     
        Az egyik -újonnan érkezett költő  nem kapott azonnal szót.
  Sokat kellett várnia. Ezt elégelte meg. 
Végül őrjöngésbe kezdett:

"...Divatkampányt csináltam az újságnak. 
Videót. 
Egy kivetítőn játszottuk be 
és természetesen releváns volt 
az ott megjelent 
amatőr költők számára. 
Az iskola tornatermében. 
Az amatőr költők számára 
minden releváns..."   - kiáltozta é nemrégiben kiadott könyvét a padlóhoz vágta,

majd onnan felemelve azt, lapokat tépett ki belőle és szétszórta.

A férfi nem hagyta abba a dühöngést. Így folytatta:

"...Az amatőr költők is relevánsak. 


Nyilván relevánsak; 
Hiszen az apátiába  apatikusok illenek... 
Akár a Marsbéli tájra a kőevők ! 

Aki követ eszik, 
annak brilliáns élettér a halott bolygó...!"

    Az irodalmi találkozó résztvevői - köztük több gyerek riadtan nézték
a huszonhat éves fiatal költő kirohanását.
     A jubileumi összejövetel témája egy antológia kiadás volt.

Egyik különlegessége az volt,
    hogy mindenki hozott magával egy képet. Kinyomtatva.
Ami nagyobb,
mint saját maga.
Azzal illusztrálta versét.

Végül a képek már az egész termet elárasztották
a feldühödött férfi pedig győzte magát átvágni rajtuk. 

Botladozott, amíg a mikrofonhoz ért 
és spontán beleordított :

"Tudtam, hogy nem hibázhatok ! 

Hisz ennek a rendezvénynek súlya van ! 

Súlya van 

és menete !

Ennek a rendezvénynek forgatókönyve van! " - kiabálta és ruházatát megtépte.

   
      Aztán a rendezvényt a vezető megszakította. A tagok az ebédlőbe mentek. 
Ott üdítőt és pogácsát fogyasztottak.   

        A feltételezhetően beszámíthatatlan állapotban lévő férfi egy lábost vert fakanállal, 
hogy menjenek vissza a terembe, 
hisz megérkezett az együttes, akiket vártak
és hallgassák meg őket.
Néhány embert meg is próbált
bevonszolni  oda...

Szinte már éktelenül ordított.

    De a résztvevők
miután fogyasztottak,
 hazaindultak.

      A dühödt  férfinek ez nem tetszett -  különös tettre szánta el magát:
Beenyvezte a  kezét
és a teremben szétszórt óriási képekbe markolt.
Aztán meztelenre vetkőzött
és az egész testét enyvvel kente be.

Azután a képekre ugrott
és a testére tapadt az összes:

   Így -ebben az állapotban ordított a távozó résztvevők után : 

"ECCE HOMO! "


   A jelenetet követve a riadt tagok után rohant.
Az utcán elesett
aztán a földön vonszolta magát.
Habzó szájjal vergődött. - ahogy többen látták
és közben egyre csak azt skandálta:

"ECCE HOMO  ! NÉZZÉTEK ! ÍMÉ AZ EMBER"

         A művésztársaság ekkorra már elvonult.

   A rendezetlen körülmények közt élő, feltehetőleg pszichés beteg férfi ekkor megpróbált visszamenni az előadóterembe,
ám a portás nem engedte.

                                                                                         /kbgyblog/

A MAGYAROK HÉT VARÁZSLATA. MIK IS EZEK? MI AZ AMI BENNÜNK REJLIK ?

 Álmos? Előd? Ond? Kond? Tas? Huba? Töhötöm?

   Igen ! Ezeket a neveket - Ma, Magyarországon - szinte
mindenki ismeri.

 Mikor idejöttek? Itt nem volt semmi. Csak erdő.És pusztaság.

 Miután idejöttek? Halászat. Vadászat. Vetésforgó. Állattartás. Nemezlakás.

  Na de mit is jelentenek ezek a nevek?

Milyen szakrális varázslat kapcsolódik a Magyarok hét gyökeréhez?

   Jól figyeljenek ! Most fény derül rá - Kik is ők :


 Álmos: Aki nagyot álmodott. A Hazával kapcsolatban is? Igen !
        Hozzá köthető a remény. A remény, amely a szegények legszentebb
        vagyona.

 Előd : Az ő neve utal minden forrására, elejére. A kiindulópontra. A magra.
        Másfelől: Előljáró férfi: Ő megy elől. A küzdelmekben is.
        Nevéhez a bátorság és ősiség kapcsolható.


 Ond : Neve a termékenységet hordozza. Sőt: A nemiséget, a szaporítást. 
       Gondoljunk csak : Ont szavunkra, mely jelentése: sokasít, szaporít;
       vagy az ondóra.


 Kond: Ő adja a hangot. Gondoljunk "megkondul" szavunkra.
       Az ő neve a szavunk felemelését, a bátor kiáltásunk és -        elvonatkoztatva - az önmagunkért való kiállásunk jelképezi:
       Hogy fel merjük emelni a szavunkat, hangunkat.
       Varázslatos név,
       hisz már ott rejlik benne a déli harangszó megkondulása, amely
       később a Magyarok legtipikusabb szimbóluma lesz.
     

 Tas :  Tartó. Van benne tartás. Úgy is, gondolhatunk a tasra, mint tárolóra.         Nevéhez az élelem eltárolása - vagy a fegyverhordozás - éppúgy köthető, mint
        az emberi tartás, a hit megtartása. Gondoljunk a "táskára", ami kisebb tárolót jelent.
 
                 Élelmiszerkészleteink, vízkészleteink, jószágaink tartásával - és a 

takarékoskodással -   is összecseng ez a sokatmondó ősi Magyar név.  

 Huba:  A Huba a "hab" szavunk meghosszabbodása.
        Asszociálhatunk itt a  "habitusra".
        A - zenében, művészetekben, harcmodorban megjelenő -
        Magyar habitust, virtust hordozza -e név -
   amely megdelejezi  - és egyedivé teszi - a Magyarok minden tettét.



 Töhötöm: Az akarat neve. "Tehetem". Hangulat utánzó szó is, hisz az akarat jelképe
           - akár a Tantrában is - az elefánt. Egy elefánt termetére, konokságára, erejére
           hordoz - e szó utalásokat :
           Bármi is történjen: a falon is átmegyünk a cél érdekében.
           Töhötöm neve ez a varázslata volt a Magyaroknak.



   S most fény derült az összes névre.  Mi is a mi hét varázslatunk  ?


  - Remény, álmok, tervek.                               (Álmos)
  -  Eredet.                                                          (Előd)
  -  Termékenység. Sokasodás.                         (Ond)
  -  Önmagunkért való kiállás - kiáltás.        (Kond) 
  -  Tartás, gerinc. Élelem - vízkészleteink: és hitünk, emberségünk megmaradása is.                                               (Tas)
  -  Magyar virtus.                                           (Huba)
  -  Kemény akarat, tettek.                         (Töhötöm)

       Ebből a hét elemből tevődik össze a Magyar.
Ezért  vagyunk Varázslatos nép !

         ___HORDOZZÁTOK EZT A                    VARÁZSLATOT A              _____MINDENNAPOKBAN !____

                                                                                 
                     /írta: Katona Béla György, kbgyblog.hu/
                                         

MAGYAR MESE : SZAMOSKA

        Volt egyszer egy mindig mosolygós kislány, akit Szamoskának hívtak,

 azért kapta ezt a nevet, mert egy híres Magyar folyó - a Szamos - mentén született.

Amerre járt, minden boldogabb lett.

 Egyszer Szamoska  odament a pillangóhoz és így kurjantott:

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

A fázós, didergő, elszürkült szárnyakkal gubbasztó pillangó erre kivirult, színe rózsásra váltott és felpattant az 

égre.

 Majd a kislány egy hatalmas fához lépett oda: 

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

Rikkantotta.

Az öreg, leszáradt kérgű,  megkopaszodott fa rügyeket hozott és fölegyenesedett az ég felé.

Azután a gyermek  a patakhoz szaladt és boldogan kiáltott :

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

A jéggé fagyott patak újra zajlani és csevegni kezdett.

Majd tiszteletteljes léptekkel a vén hegyhez járult, s kissé reszkető hangon, de mégis mersszel köszöntötte :

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

A kopár, élettelen hegy kizöldült, erdei vadak és madarak otthona lett.

Már majdhogynem öreg este lett, mikor Szamoska odaért a szegény Magyar emberhez. Megszólította:

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

  De a szegény  Magyar ember...  Nem válaszolt, tovább búslakodott.

Szamoska megint rázendített:

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

  Ám a szegény  Magyar ember...  Nem válaszolt, tovább búslakodott.

A pici leány erre újból rákezdte:

- Az én nevem Szamoska,

  az én szívem Napocska.

A szegény Magyar ember továbbra is csak lógatta fejét ...
 

- Hallod e te szegényember! - rikkantott cérna hangján a gyermek - Amerre én járok, minden boldogabb lesz,

te meg itt mégis búslakodol.

 Hát mi bánt ennyire téged? -

mire a Magyar ember fölemelte fejét és így sóhajtott:

- Miért is ne lennék bánatos? Szétszabdalták a hazámat!

 

- Összetoldozom én azt neked! - csilingelt Szamoska,

de a szegényember csak lógatta a fejét: 

 - Ha az ember szívét széttépik, hiába összetoldozni azt,

mert nem fog dobogni.

 -Szerintem az az igazi bajod, hogy éhes vagy! - ragyogott az angyalarcú kislány.

 - Nem vagyok éhes. Most ettem kenyeret.- legyintett a szegényember.
 

- De neked másmilyen kenyérre van szükséged - csitította a csöppség -
 

Olyan kenyérre, amit szívesen adnak.

Olyan kenyérre, amelyben benne van a búza bánata, hogy learatják.

Olyan kenyérre, amelyben benne van a Nap tenyerének melegsége.

Olyan kenyérre, amelynek minden morzsája kötődik valakihez.

Olyan kenyérre, amelyet megkeresztelnek és ha lehull a csücske, megcsókolják.
 

Bíz, olyan kenyérre, ami egy volt, de ha sokan jőnek, sok lesz.

        - Olyan kenyérre, amit az édesanyám sütött! - válaszolta a szegény  Magyar ember.

- Mikor ettél utoljára olyan kenyeret? - kérdezte ragyogó arccal Szamoska.

- Akkor, amikor még mindig mosolygós voltam - felelte a szegény Magyar ember - 

és amerre jártam minden boldogabb lett,

a pillangók, 

a fák,

a patakok

és a hegyek.

/írta: Katona Béla György/

A MAGYARORSZÁGI SZABADKŐMŰVES PÁHOLY "NYUGAT" TAGOZATÁNAK EMLÉKTISZTELETÉRE

TESTVÉREIM, SZABADKŐMŰVESEK !

/ A magyarországi Szabadkőműves Páholy "Nyugat" tagozatának 
emléktiszteletére - melynek tagjai : 


Hatvany Lajos ,Ady Endre ,Kaffka Margit ,Csáth Géza
Juhász Gyula ,Kosztolányi Dezső ,Balázs Béla
Szép Ernő ,Babits Mihály
Tóth Árpád       ,Móricz Zsigmond ,Szabó Lőrinc
Zelk Zoltán ,Tamási Áron 
Weöres Sándor ,Jékely Zoltán         ,Vas István
Radnóti Miklós   ,Ottlik Géza 

és József Attila   -/ 


/Írta : Katona Béla György / 




Testvéreim, szabadkőművesek ! 
Én leghűbb katonátok leszek! 
Égi magisztrátus ködszekerében 
gyertek el értem! 

Testvéreim, szabadkőművesek! 
Velem tornyot építsetek! 
Tetején mindent látó szemmel 
és újdonat nevemmel! 

Mikor gyermek voltam, kortalan. 
Hozzám is eljött az arctalan, 
lángfényű jobbján ez a szám éklett: 
ezerhatszáz- hatvanöt: ÉLET. 

Forradalmatok által jő a költőisten. 
tegyétek meg azt s köröttem s bennem. 
Köszöntsük egymást a béke- és győzelem jelével 
két galambszárnnyal, mely kőlábra térdel. 

Isten jelének fordítottja a lélek, 
e jel lett nagyobb az én vásznamon, értek. 
mérlegre vessétek ki kardot hozott, 
véle mérettessétek a négy lelkes csillagot. 

Várom, hogy az ajtón kopogtató szellem, 
jeletekkel a titkos beavatásról feleljen. 
Vas-papok tanait írjátok homlokomra, 
s a bárányvért töltsétek boromba. 

Sötét templom legmélyebb zugába 
vigyetek el harsonás szobába - 
Égi magisztrátus ködszekerében 
gyertek el értem! 

HONFOGLALÁS- RENDSZERVÁLTÁS? - Hogy látjuk ma - Magyarországon?

Honfoglalás.
Nyolcszázkilencvenkilenc.
Őseink a Kárpát medencébe.
Jöttek?
Jöttek.

Mert jöhettek.
Nehéz málhával. Rívó gyermekekkel. S talán: Még az embernél is keményebbekkel: Asszonyokkal.

Jöttek. Nem kopogtattak. Lópatkó dobogott csupán. S szív döngött.

Jöttek lovon. Nyereg alatt puhított húst. Ettek? Ritkán, de ettek. Enni kellett.
Akkor is. És kell. Most is.


Híresen jó nyilasok voltak? 

Igen. Nyilaztak...

Hátrafelé...
Ellenségeikre.
És áldást mondtak:
Barátaikra.

Mert milyen a Magyar?      

Na de emlékezzünk csak:

Honfoglalás :
Nyolcszázkilencvenkilenc.
Rendszerváltás :
Ezerkilencszáz-nyolcvankilenc.
Különös egybecsengés. Nem ?

De.Mindenképpen...

És Ma - Magyarországon - mit jelent ?
Nekünk.
Magyaroknak... Embereknek...
A Világ lakóinak ?
Vagy akár az atomnyi világmindenség
szubatombnyi részén tengődő
Csodáknak ?


Csodáknak !

Mert nem csoda -e? Hogy élünk?
Hogy Magyarok vagyunk?

      Hisz képzeljük csak el:
Hogy egy számunkra atomnyi Világmindenségben:

Valahol.
 Mélyen bennünk...
Élnek. S tán halnak...
Emberek.
Magyarok.
És talán pont most
- Talán pont ebben a szent érában -
Hont foglalnak.

Maguknak?
Talán.
S talán utódaiknak.

Utódaiknak. Kikben most újból meg újból felötlik. Megdobban. Megdöng. Megdörren.
De nem kopogtat,

hogy:

 nyolcszázkilencvenkilenc.
Ezerkilenszáz- kilencvenkilenc.
Negyvennyolc és ötvenhat ? 

Ezek mind számok.

De most: Ma. E csöpp Magyarországon.
Mi. És talán mások is...
Boldogan olthatjuk le a villanyt.
S álmodhatunk. Szépet. Nagyot.

SÍRVA VIGADJUNK
ÉS ÉLJÜNK SOKÁ !
MI. MAGYAROK .

                                                                 /Katona Béla György, kbgyblog. Magyarország/

MÉLYSZEGÉNY SZÜLŐK !

      A gyerekek sípoló malacokkal játszottak a hypermarketben. Boldogan nyomkodták a sipoló gumimalacokat. 

Mélyszegény szülők tolták őket. 
A kosarukban mindenből a legolcsóbb. Sör, kenyér, Koccintós.

       A kislány és a kisfiú talán soha nem szórakoztak ilyen jól életükben.
     Végre egyszer gumimalaccal játszhattak, mint a gazdag gyerekek.

     Majd mikor a pénztárhoz értek, a szülők eltépték a gyerekek kezéből a 600 Ft-os gumimalacokat,

azok pedig éktelen ordításba kezdtek.

A szülők nem tudták 1200 Ft-ért legyőzni a szegénységet.

/ Itt a mese vége...
Aludjatok jól.Álmodjatok szépeket./

S ha felébredtek, gondoljátok el, hogy mit tennétek meg 600 Ft-ért.

A VISZONTLÁTÁSRA !  /Katona Béla György, kbgyblog/

MELLŐZNEK A SAJTÓBÓL ÉS A MÉDIÁBÓL !

POLITIKAILAG ELHALLGATTATOTT KÖLTŐK A XXI. SZÁZADBAN

Interjú Nagy Tihamér
költővel 

Nagy Tihamér jelenlegi otthona az utca

Hogyan él manapság egy költő?

N.T.:  Utcán. Utcán.

"Ágyban , párnák" közt már meghalni se…

A rendőrség baszogat.

A közmunkán megaláztak.

Van egy kedves hölgy a környéken.

Hozzá járok fel néha megborotválkozni.

Régen költő voltam.

Most csöves vagyok

és köpök a rendszerre.

Mi az oka annak, hogy ide jutott?

N.T.: Műveimben sokat bírálom a kormányt,

ezért nem jelentettek meg sehol.

Gondoskodtak róla, hogy senki ne tudjon rólam.

Kussoltatnak.

Mellőznek a sajtóból és a médiából.

A könyvemet sem adják ki.

A kiadónál azt mondták:

Még nekem kéne fizetni érte…

Meglehet: Politikai okból...

Hogy jut el manapság az olvasóhoz ?

N.T.:Szamizdat árulom a verseim.

Ötszáz forintért.

Az aluljáróban.

Kelendők a versek ?

N.T.: Amíg az emberek kíváncsiak, addig igen.

S mi van, ha már nem?

N.T.:Akkor az Árpád-hídról a Dunába vetem magam…

Egy költőnek szüksége van honoráriumra,

ahhoz , hogy a szólás és sajtószabadságnak megfelelően

tudjon publikálni és

szüksége van arra, hogy kiadják a verseit.

De manapság itt politikai okból elhallgattatják a költőket.

Jövőbe vetett hit?

N.T.:Remélem, hogy oly korszak jön el,

amelyben azoknak is kiadják a verseskötetét,

akik nem kormánypárti érdekeket képviselnek.

De sajnos a múlban sem ezt tapasztaltam.

Melyik volt az első vers, amit lejegyzetelt?

N.T.:Itt rejtegetem valahol a bunkeremben egy kockás füzetben.

Nagyon régi.

Már szinte teljesen belepte a kosz.

Elolvashatom?

N.T.: Persze. Ezt annak idején nagyon sokat mondtam

József Attila sorai és ez mind a mai napig aktuális.

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.”

   Látom, hogy könny szökött a szemébe…Miért?

N.T.:  Régi emlékeket juttat eszembe.

Ki az, akire gondolt, amikor ezt leírta?
N.T.:   Édesapámra, édesanyámra, Istenemre és a hazámra.

Saját verseivel hol találkozhatunk ?
N.T.: Többnyire a Nyugati téri aluljáróban, vagy a Blahán.

Kettő vagy ötszáz forintért adok egyet -

de azt örökbe !

DRÁGÁBB VOLT A TEJ - EGY KISNYUGDÍJAS NÉNI MEGINDÍTÓ TÖRTÉNETE A HYPERMARKETBEN

   

 Kétfajta tej volt a hatalmas üzlet polcain, 
amiből remegő kézzel leemeltem egy papírdobozzal. -
mesélte reszkető hangon riportalanyom.

  Az eladó hívta fel rá a figyelmemet, 
hogy ez bizony kétféle,
vigyázzak.

Egymás mellé tettem a két kék dobozt,
nézegettem.

Semmi különbséget nem láttam.

A kedves eladó erre - mint zeusi szikrát - mondta ki
az igazságot:

- Néni ! Ez a doboz - mutatott a jobb kezére -
Szlovák tej 
235 Forintos.

Ez a doboz - mutatott a bal kezére - Magyar tej -
239 Forintos.

    Mire enyhe félmosollyal közöltem vele,
hogy   az olcsóbbat kérem !

Gondoltam, hogy a kétféle termék okot ad a megtévesztésre.

Amikor a pénztárhoz értem hosszú sor állt.
A vásárlók arról beszélgettek, hogy kétféle tej van
és az egyik olcsóbb.

Én pedig felpakoltam a futószalagra kis kosaram tartalmát.

- 239 Forint lesz ! - mondta mosolyogva a pénztáros - 
Azaz 240, mert ugye - magyarázta ujját a magasba emelve -
egyforintos már nincs.

- De nekem azt mondták, hogy a szlovák tej olcsóbb , 235 Forint.- szabadkoztam, de a pénztáros tovább erősködött:

- Ön a Magyar tejet választotta, ami 239 - es !

Kellemetlenségem adódott. Sajnáltam, hogy nem olvastam el az apró betűt.
A sor türelmetlenül állt és én nagyon szégyeltem magam.

A pénztáros kis szürke telefonján tárcsázta a főnököt:

- Helló főnök! A hölgy Magyar tejet vett Szlovák helyett. Kicserélheti? - szavalta csilingelő hangon a telefonba. Majd hozzám fordult.

Kiemelt a kasszából egy fényes ötforintost és a markomba nyomta.

Megjegyeztem az eseményt.

       Örülök, hogy létezik még emberség - ebben a mai rohanó világban is.


                                                                    /KBGYblog/

MEGHATÓ TÖRTÉNET: KUTYA MENTETTE MEG A KISBABÁT

      A másfél éves Noel-t szülei minden reggel a sebes folyású Drávára vitték úszni tanulni.
Mivel a gyermeket egy hosszú horgászzsinegre kötötték.
Nem süllyedt el és nem is sodorta el az ár.
Egészen az ominózus esetig...

     Noelből szülei kitartó úszót akartak nevelni.
Úgy gondolták másfél éves korban - a még meglévő csecsemői ösztönökre hagyatkozva - kell,
hogy gyermekük megtanuljon úszni.

     Az anyaméhben Noel szépen fejlődött. Látszólag.   Komplikációk akadtak ugyanis a gyermek egészségét illetően. Ezek kezelést igényeltek.

     Noel görbe lábbal született.
Az orvosai szerint kevés esélye lett volna a normális élethez.
Ezért döntöttek a műtét mellett.
Ezért  nem kerülhetett rögtön vízközelbe.
   A másfél éves  Noel édesapja amatőr úszó.

     Ezért  szerette volna  gyermekét  mielőbb úszásra szoktatni.
 Szerinte nem szabadott volna, hogy a zsineg elszakadjon.
Már napok óta jártak a Dráva partjához úsztatni a babát.

    Nagyon megijedt, amikor a zsineg mégis elpattant.
Arca elsápadt.
 Halálfélelme lett.
Segítségért kiáltozott.
 Majd habozás nélkül a gyermek után ugrott.
   Elfogni azonban nem tudta.

     A közelben lévő horgászok hallották ezt
 és szinte azonnal kivetettek egy óriási hálót, amellyel
megpróbálták elfogni a sodródó babát.


   De hiába.

   Tragikus eset történt:
   A kisgyermek a Dráva déli partjáig sodródott.

      A parton egy középkorú férfi sétált, kutyájával, Néróval.
A nagytestű németjuhász a vízbe szimatolt. Majd a parthoz sodródó gyermekre lett figyelmes.
Amikor Noel a parthoz sodródott, fogaival elkapta annak csöpp ruháját és a partra rántotta.

     Gazdája szerint a vadászösztön dolgozott benne.
Ugyanis együtt szoktak kacsára vadászni
és előfordul, hogy egy-egy vadkacsa a vízbe pottyan. Néró dolga ezek partra húzása.

      A környékbeliek viszont mást beszélnek:

     Szerintük a kutya életet mentett.
  Tudatosan.

     Hogy mi az igazság, arra mai napig nem derült fény.

  Viszont a szülők örülnek, hogy a kis úszópalánta él és nagy remények előtt áll.

     A csecsemő édesapja hálálkodását fejezte ki.
Egyben megígérte, hogy a kis Noelre - a horgászdamil helyett -
egy erősebb kötelet rögzít, mikor gyakorolják az úszást.


      Noel  ma szerencsére  jól van.
Minden bizonnyal triatlonista lesz.
A futást már most.
A kerékpározást később fogja elkezdeni.

      Az életmentő kutyát
és gazdáját a Dráva menti kisközség polgármestere kitüntetésben részesítette.