2020. november 1., vasárnap

A múzsa - La muse

 

Szétvetett lábbal, meztelen hevert, lábát nyakába vette 

és azt kiáltotta: "Viva la musica, Viva Beethoven!" -

Belezengett az egész zenecsarnok

...és akkor hegedültek a parókás férfiak és szólt a violon,

a brácsa , a gordonka és nekifeszültek az ujjak a zongora csontjának.


***


Kecskét öltek a hangversenyterem oltárán, a hatalmas Angsterorgonán

és vére szétspriccelt az oratóriumon, s szájukat nyalták,  a valódi, meleg vért, 


- a púder és rúzs - álcájáról a karmester kéjnői, kik operaénekesnek és 


tánckarnak voltak tartva.


***


Dús, tejelő füvet legelve a templom kertjéből elkóborolt a láncravert szörnyeteg 


és sikongató nőket kergetett. Azt dörmögte, rezes férfihangján: "Viva la musica, 


Viva Beethoven !"

Meztelen futott szét a karnagy nyája és parókáik a légben, mint farkastól remegő

bárányok dülöngéltek a kusza kauzalitással.



***


A karnagy, mint hús-vér imperativusz koncentrálja a kéjnők köreit és középre 


centralizálja a szőrös szörnyeteget, aki piszkos áriát dörmög, miközben a 


templomkerti vad hosszú láncára felfűzött meztelen női operakar esztrádjának sok 


melle a hideg márványpadlóhoz ér, mely a vért ivó Vlad Tepes kriptája.


A körből kinő egy kereszt és fényével zúzza szét az áradatot,

s ők, mint férgek a sötét Drakula sírjába bújnak.


És megjelenik ott egy tiszta múzsa. Pihés fanszőrzettel. Rózsabimbókkal a mellén.

Fenekéig érő vörös hajjal és vörös szeplőkkel. A kezében almákkal... 

A keresztre kígyó tekereg. 


És ez a múzsa azt suttogja, az almát Hamleti pózban meztelen melle elé tartva :

 "Ember  ?" .


A körből feltör a templokerti szörny. A keresztre mászik és a kígyó által a keresztre köttetik, hatalmas falloszával ott erőszakot tesz a vörös múzsán és azt kiáltja:


" Ímé, Én vagyok az Ember !  Az Ószövetség ímé elkezdődött ! " 


***


Álmos cserkészek keresik a Világ eredetét. Egy barlanghoz érnek.
Szülőcsatorna.



/Katona Béla György/