HONFOGLALÁS- RENDSZERVÁLTÁS? - Hogy látjuk ma - Magyarországon?

Honfoglalás.
Nyolcszázkilencvenkilenc.
Őseink a Kárpát medencébe.
Jöttek?
Jöttek.

Mert jöhettek.
Nehéz málhával. Rívó gyermekekkel. S talán: Még az embernél is keményebbekkel: Asszonyokkal.

Jöttek. Nem kopogtattak. Lópatkó dobogott csupán. S szív döngött.

Jöttek lovon. Nyereg alatt puhított húst. Ettek? Ritkán, de ettek. Enni kellett.
Akkor is. És kell. Most is.


Híresen jó nyilasok voltak? 

Igen. Nyilaztak...

Hátrafelé...
Ellenségeikre.
És áldást mondtak:
Barátaikra.

Mert milyen a Magyar?      

Na de emlékezzünk csak:

Honfoglalás :
Nyolcszázkilencvenkilenc.
Rendszerváltás :
Ezerkilencszáz-nyolcvankilenc.
Különös egybecsengés. Nem ?

De.Mindenképpen...

És Ma - Magyarországon - mit jelent ?
Nekünk.
Magyaroknak... Embereknek...
A Világ lakóinak ?
Vagy akár az atomnyi világmindenség
szubatombnyi részén tengődő
Csodáknak ?


Csodáknak !

Mert nem csoda -e? Hogy élünk?
Hogy Magyarok vagyunk?

      Hisz képzeljük csak el:
Hogy egy számunkra atomnyi Világmindenségben:

Valahol.
 Mélyen bennünk...
Élnek. S tán halnak...
Emberek.
Magyarok.
És talán pont most
- Talán pont ebben a szent érában -
Hont foglalnak.

Maguknak?
Talán.
S talán utódaiknak.

Utódaiknak. Kikben most újból meg újból felötlik. Megdobban. Megdöng. Megdörren.
De nem kopogtat,

hogy:

 nyolcszázkilencvenkilenc.
Ezerkilenszáz- kilencvenkilenc.
Negyvennyolc és ötvenhat ? 

Ezek mind számok.

De most: Ma. E csöpp Magyarországon.
Mi. És talán mások is...
Boldogan olthatjuk le a villanyt.
S álmodhatunk. Szépet. Nagyot.

SÍRVA VIGADJUNK
ÉS ÉLJÜNK SOKÁ !
MI. MAGYAROK .

                                                                 /Katona Béla György, kbgyblog. Magyarország/