Hogy hogyan is óvták - védték a hazafias érzelmeket és kultúrát az "átkosban" ?
Hol így - hol úgy:
Mivel én 1980-ban születtem, csak a saját élményeimre tudok hagyatkozni.
Hát akkor íme egy pár:
Előljáróban leszögezem : Természetesen a helyzet nem volt jó.
De minket nem bántottak. Volt munka. Anyámnak is. Apámnak is.
Volt: Nyaralás: Évente - Úttörőtábor: A bátyáméknak.
Kisdobos akadályverseny: Nekem.
A Bors őrs tagja voltam. Ám én mindenkinek azt hazudtam: Mókus.
Mivel a Mókus aranyos. A Bors pedig nem erős. Csak csípős. Mint aki mérges. Mérges : Mert kicsi...
MOSAKODJUNK SZAPPANNAL !
LEGYÜNK RENDEZETTEK, ÁPOLTAK, FÉSÜLTEK !
ADJUK ÁT A HELYET A BUSZON AZ IDŐSEKNEK !
TISZTELJÜK SZÜLEINKET !
Ez csak néhány jó ismeret, amit kisdobos koromban magamba szívtam.
S lám: Teljesíthető volt mind:
Víz, szappan volt. Illatos. Modern.
Gyermekkoromban rendszeresen járattak borbélyhoz. Persze, ha túl nagyvonalú voltam
és egy ötöst adtam borravalónak, apám kikelt magából, s megkérdezte:
"Mi vagy, te fiam, Csekonics báró?".
A buszon átadtam a helyem. Sokszor még szatyrot is segítettem cipelni az idős néniknek.
Amikor pénzt akartak adni, nem fogadtam el.
Tiszteltem szüleimet. Főleg miután apám nadrágszíjjal nekem esett.
Mert anyu kapott valakitől kóstolóba kaviárt és velem hozatta el - én pedig kikotyogtam a házban, hogy a kosaramban kaviár van.
Mire a megdöbbent szomszéd asszony azt kiabálta : " A szegényeknek nem telik ilyesmire...Mi soha nem ettünk még..." - és rám vágta a liftajtót.
Másnap az egész ház azt beszélte, hogy kulákok vagyunk... El kellett mondanom mindenkinek,
aki kérdezte, hogy "az a fekete - az cipőbox volt...".
Hagymaszagú, ablaktalan folyósó. Szűk terek. Nincs: Ablak.
Diavetítő. Három kismalac. Lepedőre vetítve. Apa részeg - hazajön. Lepedő letépve.
Haver hazazavarva.
Így éltük mindennapjaink. De elmehettünk nyaralni - ha minden jól ment - és apám hangsúlyozta is : " HA minden jól megy... akkor megyünk ..." .
Jól ment. Mentünk.
Szoc. üdülőbe. Emeletesbe. Sőt ! Tízemeletesbe !
25 Forintért vettünk pedálozó kutyát, ami nagyon tetszett. Bár árultak ott egy kis medált: A nyaraló üzletecskéjében. Apám nem restelte megkérdezni, hogy " Mi kerül ezen a kis szaron 50 Forintba ?"
Úgyhogy ilyenem nem lett. De megtudtam, hogy azért drága, mert nevek vannak belegravírozva,
Ezekben a szűkreszabott időkben óvták - védték a Magyarságtudatot
- Március 15 - én mindig: Magyar zászlókkal mentünk a Petőfi szoborhoz.Óvódával, később iskolával.
- Magyar Népmeséket néztünk a tévében.
- Volt a suliban népitánc. A KI MIT TUDON népi együttesek. Pántlikával. Üvegestánccal. Botolóval. Pontozóval.
- A népszerű Hobo József Attilát szavalt.
- Irodalomkönyvünk telis-tele volt hazafias, Magyar versekkel. Petőfi Sándor volt a kedvenc.
- Sőt: Ebben a könyvben láttam először: Parasztnénit. Búboskemencét. Rokkát.
- Történelemkönyvünkből megtanultuk, hogy lóra termett, lovas nemzet vagyunk.
az pedig általában szürke volt és szekéren húzta a gazdáját.
- Rockenbauer Pál műsorát néztük a tévében, amely a vidék népével ismertetett meg.
Batikoló nénik.
Csipkeverés.
Népviseletek.
És persze: A templom.
Mellette kishűvös borozóval, ahol fröccs - s két Forintos fagyi volt.
S bár mindez benne volt a tévében - és senki nem gondolt klerikális reakcióra.
- Örülök annak is, hogy a húsvéti locsolás hagyománya sem úgy jutott el hozzám,
szép népviseletekbe öltözött gyerekeket láthattam az újságban, akik igencsak kiöntik
az ürgét - illetve leányt
- jó veder vízzel, a gémeskút tövében.
- Egy matyó öltözetbe bújtatott kislány pedig - az Ifjúsági Magazin címlapján - teljesen
Aztán kedvet kaptunk - Mi, Mindnyájan - hogy személyesen is megnézzünk: Ezt-azt.
Ami Magyar.
Például a Sümegi várat. Mohácsot. Szigetvárt. Na meg persze: A Nagy Tavat: A Magyar tengert. A MI - MAGYAR -TENGERÜNK.
Volt tehát hagyományőrzés... és Balaton... Szabad Balaton... és még a papucsos svábok is elvitték a TSIKOS meg a GULÁCS hírét messzire
azokban az "átkos" trabantfüstös időkben.
DE A HELYZET
TERMÉSZETESEN: NEM VOLT JÓ.
/Katona Béla György /kbgyblog/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése