Felmérések szerint az amerikai fiatalok közel kétszer annyit töltenek telefonjaik- laptopjaik -
nyomkodásával, mint a Magyar fiatalok.
Megdöbbentő tény, hogy amíg Amerikában a celebek, bulvár , zene és divat vezeti a toplistát,
addig nálunk a nemzettudat,eredet, kultúra, állatvédelem és politika.
Az Amerikai államoknak egy közös identitása van - ezért is nem nevezhetjük országnak őket.
Így mondjuk : Amcsi: cadilac , hamburger, marhabőr kalap, boxeralsó, kétcsövő puska, popcorn, nameg
pankráció: Minden mennyiségben.
A harmadik világ lakói a legkevesebbet az elődeikkel foglalkoznak. Múltjuk leginkább szellemekre korlátozódik. Halloween napján ezt elevenítik föl.
Amíg mi, Magyarok tiszteljük őseink mondáit, megemlékezünk múltunk jeles eseményeiről,
meséket, nótákat őrzünk és adunk tovább.
Amerikában a hősök többnyire pankrátorok , katonák (GI JOE), a "nagyok" győzelme legőképp fizikális -
a másik testi erővel - fegyverrel - való meggyengítése, leküzdése -
míg nálunk népmeséink alakjai, akik helyettünk tudtak győzni a gonosz felett.
Például Ludas Matyi, aki elverte Döbrögit és a vitéz, aki levágta a sárkány hét fejét
megtestesítik vágyaink és bizonyságot adnak, hogy a kisembernek is lehet ereje
felülkerekedni a sorsán, elnyomóin.
Napjainkban már nem lehet éles horizontot húzni abban, hogy miben különbözünk,
hiszen a technikai fejlődés ugyanott tart náluk, mint ebben a csöpp fészekben, a Kárpátok ölén :
Ugyanolyan cuccokban járunk ugyanazokat a zenéket hallgatjuk hasonló sorozatokat, vetélkedőket nézzük s izgulunk végig,
ugyanolyan mémeken nevetgélünk
és ugyanúgy szelfizünk
mint USA-beli társaink...
...ÉS valószínüleg ugyanolyan indulatokkal reagálunk a világ történéseire, híreire.
Valami azonban mégis más.Itt: Nálunk:
Mi gyakrabban emlegetjük szívünket, ha a dicső múlt felé fordulunk -
nótáink, fentmaradt irodalmi emlékeink által.
... ÉS igen: Fellökjük egymást a metrón mobilozás közben, be van dugva a fülünk urban- fülhallgatóval ...
Azonban - figyeljétek meg! - ha kivesszük a fülünkből a dübörgő zenét - talán - meghalljuk azt a bizonyos szívet:
A Magyar szívet, ami bennünk dobog -
és eszünkbe jut ükanyánk, aki még kenyeret sütött : Megkeresztelendő kenyeret.
Hogyha ez már nincs így - akkor sajnos - nem vagyunk mások , pusztán csak : Kontinensiek.
//Katona Béla György /kbgyblog//
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése