2017. augusztus 28., hétfő

"ROZSDA MARJA, NEM RAGYOG..." MI LETT VELED MAGYARORSZÁG ?


 


  Élni. Saját erőből. Ma. Magyarországon...


                  Sokan. Sokhelyütt. Sokféleképpen. Így jellemezhetnénk.

Sokan megpróbálták.
Voltak, akik csinálták. Voltak, akik belebuktak.
  És vannak olyanok is, akik ma is művelik.


         Szebény.
   Eldugott falucska 
   - valahol - Mohács felé. 


Így látható igazán: Milyen elszigetelt ez a kis falucska,
amely önellátás híján -épp úgy - halálra van ítélve,
ahogy szív nélkül a test.


 
  Manapság jobbára csak nyugdíjasok élnek itt.
Nincs munka.
A fiatalok a városba mentek.

                   Vagy ingáznak. Akik még maradnak.
 Akik még élnek.

            E kis Magyar falu is hasonló az - elmaradott, eldugott falvakhoz, községekhez- melyek tömkelege található két- két város közt.

 Igen. A városok között: Ahol - írd és mond - : Multik. Divatüzletek. Óriásplakátok. Piacok... és nem utolsósorban: civilizációs szemét. Fogadja az ideérkezőket.


    Miért - és mikortól -szűnhetett itt meg az önellátó gazdálkodás, ahogy számos kisfaluban?


             Nehéz kérdés ez.
              

            Ha beljebb megyünk  a kis faluban, találunk egy csöpp múzeum, valahol - a mára kiapadt Cselepatak mentén.
Ez a patakocska volt, amibe Nagy Lajos királyunk a monda szerint belefulladt.

             Hihehetlen, hogy ez - a ma csak apró szemetet úsztató - csermely
   valamikor malmokat hajtott.

Pedig igaz.

       És íme : A fehérre meszelt falu, nádfedeles kis enteriőr a múlt század elejéről
- amely Ma falumúzeum !



Nem lehetett könnyű a - döngölt - sárpadlót folyton locsolni és söpörni,
viszont télen meleg, nyáron kellően hűvös volt
a vájogfalak óvásában.


              Hogyan építhették?

               Ahogy minden házat - régen. Kalákában. Ez a kaláka akár a falu egész közösségét jelenthette. 
  Vájogot hordtak a falakhoz. A vájogot náddal kötötték meg. Aztán a tető is nádból készült.

           
               Volt dolga tehát a nádvágóknak - akik a tavak befagytával - a jég tetején sarabolták le a kilógó nádszálakat. S volt dolga a vájogvetőknek is.

              Hogy mit kaptak cserébe? A falu közössége felépítette az ő házukat is és persze vendéglátást, amiben a házigazda asszonyának is igen nagy szerepe volt.
  Természetesen saját termésből kínálták az építőket..

          Sőt! Egy hajdani disznóvágás alkalmával az egész falu együtt vigadott a családnál.
Hagyomány szerint jöttek a "nyársdugók" , nyársaikat belógatták az ablakon és különböző finomságokat kértek rá.
         Ilyenkor - akár egy jól végzett munka, vagy szüret örömére -  a falu apraja nagyja együtt énekelt, táncolt, nevetett,
ami nagyon fontos a közösség összetartását tekintve.

Az egész falu együtt ünnepelt.
Ami kulcsfontosságú az önellátó gazdálkodásban.
Hisz mindenkinek megvolt a maga szerepe.




               Noshát így épült meg ez a kis - szebényi - múzeumocska is. Pont, ahogy a madarak fészke: a családi fészek.

- Térjünk csak beljebb ! - invitálhatnánk magunkat.

               Fogad itt minket egy búboskemence. Ahol kenyeret sütöttek.
Mellette péklapát. Késfenő. Dagasztó teknő- és dakasztókanál. 


        
       Aztán van itt egy - több, mint száz éves - rokka.  Ami arra utal, hogy eleink
a ruháikat is magunk készítették.
A helyiek saját maguk készítette ruhákban jártak.
Persze: Hol volt akkor még divat ?

               Meséljek róla? Az egészen kicsi gyermeknek pöndölt varrtak: Ez a földig érő ingecske alkalmas volt arra, hogy a gyermek sokat nőhessen bele - nem kellett gyakran újat szőni.

               Aztán - ha nőtt az apróság - és már csak ingnek illett be a régi pöndöl - akkor kapta meg az első nadrágját.

               Toldozni- foltozni is lehetett a ruhákat. Hisz eleink jól tudták:
Nem a ruha teszi az embert.


              Kicsit olyanok voltak ők, mint a régi indiánok, akik nevettek a telepesek maskaráiba bújt társukon.

  
 Csakhogy itt- és akkor még nem jöttek meg azok a bizonyos "asszimiláló telepesek",
akiknek minden a pénz - és a hatalom... És sajnos: - Ha kimondatlanul is,de -
Semmi az Ember...


Tehát: Kemence és szövőszék...

               Tulajdonképpen ezek jelenléte már elegendő is lenne, hogy higgyünk a régiek önellátásában.


               De van ott mégvalami: Egy Biblia. S ez kulcsfontosságú.


A hit, az elcsendesedés, az alázat , a keresztényi- odaadás, segítés és összetartás mind a lelke volt

ennek a fajta életmódnak.
A falusi házak mellett fehér-meszelt templomok
jelzik a hitet, a tisztaságot és az alázatot.
Amelyek nélkül nincs - és nem is lehet -
az Ember önmaga ura, családja,
közössége segítője.
Szépen meszelt,
fehér templom.
Itt is látszik a nádfedeles építkezés,
ami kicsit a madarak - főként a gólyák -
fészekrakásához hasonlítható.





                  Hogy miért szűnhetett meg ez a szép Magyar élet - épp oly drámaian, mint a besztercei várúr urasága, Mikszáth regényében? 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

               Hát... Az a szent könyv nagyon régóta ott porosodik már. Szemmel látható, hogy mióta nem lapozták fel, valami nagyon megváltozott :

               Megszentelt borok helyett ócska kocsmák. Dolgos parasztok helyett - rozsdás kerékpárral dülöngélő - micisapkás alkoholisták...


              MA:                
                     
A LÉLEK INFLÁLÓDOTT, 
              NEM A PÉNZ :

Jellemző falusi környezet  - MA
Perspektívátlanság. Önzőség. Az összetartás hiánya.
Istentől "csepegtetett nektár" helyett italboltban elköltőtt pénz.

    

Televízió
Készen kapjuk - De honnan?
Viselkedés -és öltözködésminták.
Szituációkra adott válaszok.
Légy önmagad? Légy individualista?
Ezek a mézesmadzagok...
S hogy hová vezetnek?
Manapság nincsenek tájegységre vonatkozó
jellegzetességek.
Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett
ugyanazon minta szerint élnek -
amit a televízióból kollektíven kapnak.
De vajon kik készítik számunkra
ezt a közös "tünetegyüttest" ?
         ... S a szent Biblia helyett?  Televízió : Ahonnan sorozatok tömkelege sugározza fiataljaink felé:
Mi a trendi. 

              Épp ezért manapság már senki nem elégedne meg - a régiek által - házilag készített ruhákkal.

      Bizony : Nagyok az igények. S kevés az alázat.

    Könnyen. Gyorsan. Egy gombnyomásra. 


             Ilyen lett étkezésünk is.  Nem szenteljük meg az ételt - sem az étkezést. Nem mondunk imát.  
             Nem jön össze a család.


                                                           ILYEN VOLT :

Manapság egyre kevesebb időnk van a saját családunkra.
Szűkebb- vagy tágabb rokonságunk, közösségünk helyett
idegenekkel vagyunk körbevéve az év számos szakában.
Ki itt- ki ott keresi a megélhetést.
DE NEM: EGYÜTT.
Talán ez is laz összetartó közösségek
széthullásának oka.


       Mindenki hajt. Valahol. Neonfények közt: A baromfifeldolgozóban. Vagy éppen egy oligopol kapitalista multiban. Vagy egy bankban.  

Igen: Horribile dictu:
                     Vakító neonok és sivár falak közt. Robotol. Hogy élni tudjon.



            
 Tehát a válasz profánul egyszerű: Az önellátó gazdálkodás azért szűnt meg,
mert
                    amint azt a Bibliát letették az emberek , felvettek valami olyasvalamit,
                                ami sokkal színesebb, érdekesebb, szórakoztatóbb, trendibb -s talán:                                                               interaktívabb ?

 S , hogy ezért mit fizettek? A szabadságukat és voltaképp az életüket:


             Hiszen ma -Magyarországon ezek az emberek fogaskerekei egy olyan struktúrának,
amely végigszántotta ezeket a földeket -
és végül sóval hintette be.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ETTÉL MÁR MAGYAR KENYERET ?

Ha rá gondolsz , akkor gondolj :
A megkeresztelendő kenyér születése





Olyan kenyérre, amit szívesen adnak.

Olyan kenyérre, amelyben benne van a búza bánata, hogy learatják.

Olyan kenyérre, amelyben benne van a Nap tenyerének melegsége.

Olyan kenyérre, amelynek minden morzsája kötődik valakihez.

Olyan kenyérre, amelyet megkeresztelnek és ha lehull a csücske, megcsókolják.




Bíz, olyan kenyérre, ami egy volt, de ha sokan jőnek, sok lesz.
Bíz, olyan kenyérre, ami egy volt, de ha sokan jőnek, sok lesz."


/idézet: Katona Béla György: Szamoska/

             Hogy egy régi költőnk szavaival fejezzem be, akinek szavai éppoly értékesek - akár a Magyar kenyér:


" ... R O Z S D A   M A R J A ,   N E M  R A G Y O G  ...".

              S - talán -  ha megengeditek magam is említenék két szót,
  aminek jegyében írtam ezt s kis cikket          :
 



                                                      ÍZLELGESSÉTEK  :


                             Tisztaszoba - tiszta lélek -
                               Tiszta bor   - tiszta szemek .


EZZEL KÍVÁNOK
MAGYAR CSODÁT  MINDENKINEK !

                                                        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése