marginalizált sorsok.
Tusakodni egy fél zacskó tejért,
újrasodorni kidekkelt Szofi Goldot.
Elkapni tücsköt, gilisztát.
Zacskóból csípkedni a morzsát.
Ez Magyarország.
Ez Magyarország.
Kimész az utcára,
ott állnak három millióan.
Egyiknek sincs munkája.
Jól van ez így? Jól van?
Jól van?
Beletörődsz, idekerül -
az ember, hogyha nem fizet.
Elfogy a bor... sokba kerül..
igyál hozzá szikvizet !
Ez van, ez lesz, míg felettünk
kövér tücsök hegedül.
Rúgjunk be, vagy gyógyszerezzünk,
ki ahogyan menekül...
Sáros kisgyerek mocskos ruhában
elkéri a százasod.
Fekete holló károg nyomában.
Halálmadár. Rá hagyod...
Tüntet pedagógus, tanár, nővér, taxis...
Bezzeg , aki fejünkre ült már majdnem Turn und Taxis...
Kecskére hagyott káposztából,
már kirágták a torzsát...
Ha haver vagy, kitűnsz bárhol...
Mert Ez Magyarország !
/Katona Béla György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése