Megrázó történetnek voltam a minap szem- és fültanúja.
Egy idős nénike állt, kis kopott szatyrával a multi csemegepultjánál.
Elpanaszolta az eladónak, hogy neki bizony drága a szalámi, az ő kis nyugdíjából ezt nem engedheti meg magának.
Nem akart túl sokat. Csak párizsit.
Bele se mert gondolni, hogy életében egyszer tarját vegyen.
De neki nem tellett még párizsira sem.
A szeletelőgép mellett látott egy pár parizelvéget.
- A végét nem viszi el senki. - mondta az eladó a reszketeg néninek.
- Én szívesen elvinném, - mondta a néni könnybelábadt szemmel -
Csak meg tudná nekem számolni olcsóbban ?
- Néni, én megszámolom ingyen is... - válaszolt kissé élcesen az eladó - De sajnos a pénztárnál ki kell fizetni... Tudja , hogy van. Kamerák vannak, ellenőriznek minket.
Ekkor lépett oda a szerencsétlen eritreai menekült:
- Kezét csókolom! - mondta - Én is nagyon szegény vagyok. Szíriából szöktünk a családommal és sehol nem akarnak minket befogadni, pedig lebombázták az otthonunk.
Sajnos Itt is csak gyűlöletet keltenek ellenünk és rengeteg társunk meghalt a hosszú út alatt.
De tudom, hogy a magyar nyugdíjasoknak nagyon sok a gondjuk.
Engedje meg, hogy megvegyem Önnek a szalámit.
A szír férfi egész a pénztárig kísérte a botra nehézkedő asszonyt és ott fizetés után átnyújtotta a zacskó szalámit a néninek,
aki könnyes szemmel nyugtázta, hogy ma vacsorázhat.
JÓ ÉRZÉSSEL HAGYTAM EL A MULTI ÜZLETÉT
ÉS KINT SZOMORÚAN NÉZTEM A HATALMAS PLAKÁTOKRA.
VAJON Ő IS OLVASTA ŐKET ?
/katonabélagyörgy/
/katonabélagyörgy/